Egy ideje már meg akartam írni azt valahol – és erre lehet jó felület ez a blog – hogy (már rég) nem igaz az az alapvetés, hogy a férfiak inkább használnak internetet, mint a nők, habár az eddigi elemzések ezt a nézetet erősítették. No de, ne lőjem le csak úgy azonnal a poént – illetve kiélvezhessem a felfedezésem örömét – kezdjük az elején:
Az információs társadalom fejlődésével megjelent a társadalom szétszakadására utaló digitális szakadék, vagy digitális megosztottság (digital divide) kifejezés. Számos kutatás megerősítette azt a felismerést, hogy a digitális egyenlőtlenség a hagyományos egyenlőtlenségek mentén szerveződik, és tovább növeli ezeket, ebből adódik, hogy a digitális és a hagyományos egyenlőtlenség dimenziói kölcsönösen hatnak egymásra és magyarázzák egymást. Ez kicsit sarkosítva nem jelent mást, mint azt, hogy aki nem ért a számítógépekhez, nem tudja használni az internetet, az jó eséllyel idős, alulképzett, szegény, stb.
Az adatok szerint egyre jobb nekünk
Az utóbbi két-három évben munkáló pozitív folyamatok következtében Magyarországon a digitális megosztottság, vagy digitális szakadék érezhetően (és számottevően) csökkent. A Magyar Infokommunikációs Jelentés legutóbbi lakossági felmérésének adatai szerint életkor, településtípus és régiók szerint, a „digitális olló” záródni látszik. Az Információs Társadalom- és Trendkutató Központ által készített Magyar Információs Társadalom Éves Jelentésben összegző megállapításként szerepel, hogy az információs társadalmi fejlettség szempontjából (is) hátrányos helyzetű csoportok az elmúlt tíz évben lassan, de kitartóan dolgozták le hátrányukat az átlaghoz képest.
Az ábrán a DIDIX (Digital Divide Index) látható 2001-2007 között, amely tartalmazza a számítógép és az internet hozzáférésére és használatára vonatkozó indikátorokat egyaránt. Az index értelmezése a következő: minél nagyobb az érték, annál kisebb az adott dimenzió szerinti megosztottság.
Az utóbbi években leginkább a származás, a szubjektív anyagi helyzet illetve a településtípus tekintetében történt jelentős előrelépés, utóbbi tekintetében a kutatóműhelyek tökéletesen egyetértenek. A kor és az iskolai végzettség, azaz a digitális megosztottság klasszikus jellemzői továbbra is lényeges szerepet játszanak, míg a nem egyre kevésbé számít. Pontosabban egyáltalán nem számít, de a hagyományos kétdimenziós elemzések eddig nem jutnak el.
Nők, férfiak, gólyák
Ha a magyar lakosságra reprezentatív mintát használunk (ezt teszi a World Internet Project is) könnyedén megállapíthatjuk, a statisztikailag szignifikáns kapcsolatot az internethasználat és a nem között. A kétdimenziós vizsgálat eredménye szerint 2007-ben a férfiak 48%-a a nők 42%-a volt internethasználó. A legtöbb esetben ilyenkor a kutató megnyugszik és gyorsan keres egy másik elemeznivaló összefüggést. A gólyák és a születések számának látszólagos összefüggése csak ritkán jut eszébe, amikor egyszerű és logikus összefüggéseket talál. Mint az köztudott a gólyák száma és születések száma összefügg egymással (tényleg így van) és csak a magyarázat túlzott blődségének eredményeképpen – azaz, hogy a gólya hozza a gyereket – gondolkodik el az ember, hogy valami más állhat a háttérben. Ezzel szemben a nem és az internethasználat kapcsolatában ilyen fel sem merülhet, gond nélkül elfogadható, hogy a férfiakat inkább érdeklik a technológiai újdonságok, ezért inkább fognak internetezni.
Lazarsfeld munkásságának eredményeképpen tudjuk, hogy hacsak minden lehetséges magyarázatot ki nem zártunk nem mondhatjuk azt egy összefüggésről, hogy helytálló. Ebből a megfontolásból az internethasználat és a nem kapcsolatának értelmezésébe bevonunk még egy fontos tényezőt, az életkort, ennek következtében látható, hogy csupán a hatvan éven felüliek korcsoportjára igaz az feltétel nélkül, hogy a férfiak inkább használnak internetet, mint a nők, a fiatalabb korcsoportokban ugyanis nincs szignifikáns eltérés. A 18-29 évesek körében tapasztalható jelentős arányú különbség (77% vs. 67%) a korábbi évek (2004; 2006) adatbázisban nem jelenik meg. (Azt persze érdemes volna megnézni az összes WIP adatbázisban, hogy ez így van-e mindig, vagy azért van valamilyen specifikum, esetleg mióta mondhatjuk azt, hogy a nemnek nincs olyan erős hatása, mint ahogy azt korábban gondoltuk.)
Mindez azt jelenti, hogy a nem az internethasználat szempontjából csak a hatvan éven felülieknél érdekes, amúgy elhanyagolható tényező. Jó kérdés, hogy akkor miért kapunk a kétdimenziós elemzésnél szignifikáns eredményt? A válasz a magyar társadalom korfájában található, hatvan fölött ugyanis erős női többlettel számolhatunk és mint tudjuk az internetező nagymamák nem olyan gyakoriak.
Hivatkozások
World Internet Project: www.wiphungary.hu; www.worldinternetproject.net
A legfrissebb WIP kutatás eredményei letölthetők az ITHAKA oldaláról: www.ithaka.hu/kutatas/wip
Magyar Információs Társadalom Éves Jelentés: http://www.ittk.hu/web/docs/ITTK_MITJ_1998-2008.pdf
Magyar Infokommunikációs Jelentés: http://www.ictreport.hu/
Információs Társadalom- és Trendkutató Központ: http://www.ittk.hu/
