Linkblog

Hasitasi nem kér kódot

2009.11.08. 11:24 | lighthousekeeper | Szólj hozzá!

Címkék: sárga csekk e money konferencia a holnap pénze elektronikus számlafizetés csekkfizetés

2009. november 3-án a készpénzt helyettesítő elektronikus fizetési megoldásokról volt szó a IV. e-Money Symposiumon, ahova különböző technológiák felvonultatása és kvázi élőben, működés közben történő bemutatása mellett, a terület jogi szabályozásának kérdéseit is feszegették a résztvevők. Kis önreklám következik:
 

A konferenciára az Excenter Kutatóközpont 2008-ban indult és jelenleg is zajló átfogó kutatássorozatának eredményeit vittem, amely a pénzügyi kultúrával ezen belül a készpénzhasználat szerepével a készpénzkímélő megoldások lehetőségeivel foglalkozik. A kutatásban elsősorban a hazai helyzetre koncentrálunk, vizsgáljuk a társadalom megítélését, elvárását az új megoldásokkal kapcsolatban, a csekkfizetések kiváltásának lehetőségeit fogyasztói – szolgáltatói – igazgatási szempontból.

A kutatás két befejezett szakaszának tapasztalatai azt mutatják, hogy a jelenlegi helyzet alapján egyelőre lassú bővülésre lehet számítani. Habár a fejlesztések folyamatosak, de ezek egymás mellett, elszigetelten működnek. A kétséges siker és a szűk források eredményeképpen átfogó kampánynak kicsi az esélye a területen, ugyanakkor csak folyamatos és összehangolt kommunikációval (edukációval) lehetne számottevő eredményt elérni.

A fogyasztók körében készített tavalyi fókuszcsoportos kutatás és az idei online survey eredményei szerint ma már a csekkfizetés kiváltására alkalmas banki és online megoldások is ismeretesek a fogyasztók előtt, ugyanakkor az emberek nagyon nehezen mobilizálhatóak az elektronikus megoldások felé. Megfigyelhető, hogy a praktikus és egyéb szempontok (pl. környezetvédelem) a többséget nem képesek mozgósítani, esetükben egyedül az anyagi haszon lehet ösztönző erő. Jelen helyzetben a lélektani határt elérő anyagi kompenzáció kirívóan magas, amelyet a szolgáltatók a hosszú megtérülési idő miatt nem vállalnak fel.

Kutatásunk második szakaszában azt jártuk körül, hogy a különböző ágazatokban (közüzemi szolgáltatások; infokommunikációs szektor; biztosítótársaságok) milyen fogadtatása lenne egy olyan integrációs törekvésnek, amely az elektronikus számlafizetési megoldások terjedését kívánja ösztönözni. A kutatásunk második szakaszának empirikus gerincét nagyrészt ún. szakértői interjúk jelentették, amelyeket azon vállalatok körében készítettünk (több mint 30 megkérdezett szakember), amelyek jelentős számú lakossági ügyféllel rendelkeznek, ebből adódóan vélhetően nagyszámú „sárga csekkes” számlaforgalmuk van. A kvalitatív kutatásunkat egy 1.000 fős online survey egészítette ki, amely számszerűbb, pontosabb becslést kíván nyújtani a számlafizetők motivációs szempontjairól.

Előadás ppt-je itt

Mégis jönnek a netező nagymamák?

2009.08.27. 23:38 | lighthousekeeper | Szólj hozzá!

Címkék: statisztika kutatás internet sanoma férfiak nők internetező nagymamák

Öregszik és feminizálódik az internetezők közössége Magyarországon. Mielőtt azonban tömeges internetező nagymamákra gondolnánk lelövöm a poént, nem egészen erről van szó.

A Sanománál úgy gondolják, hogy a folyamatosan növekvő internetező nők aránya, ma már azt jelenti, hogy az internethasználók többsége a gyengébbik nemhez tartozik. Az öregedés meg azt jelenti, hogy a 35 év felettiek három százalékkal növelték részesedésüket az internetezők táborában 2007 és 2009 között. Ez a növekedés azonban még mindig nem igazán sok, hiszen az 35 év felettiek, mindössze a netezők 30 százalékát teszik ki.
Ennél azonban sokkal érdekesebb, hogy a kutatók azt is megvizsgálták, hogy az egyes korcsoportokban milyen a nemek aránya … biztos olvasták a korábbi postot :). Az eredményeik azt mutatják, hogy nincs igazi különbség az egyes korcsoportokon belül a nemek arányában. A legizgalmasabb 59 éves feletti korcsoportban egyformán három százalék körül van a részesedés függetlenül attól, hogy férfiakról, vagy nőkről beszélünk. Habár ennek a kutatásnak bizonyára egészen más módszertana volt, mint a lakossági személyes lekérdezésen alapulóknak, nagyon érdekesek az eredmények. Alig várom már az új WIP-et… 

Döglött lóba, páros lábbal jó nagyot

2009.06.30. 09:39 | lighthousekeeper | Szólj hozzá!

Címkék: statisztika fejlődés mérleg ihm magyar információs társadalom

A mából visszatekintve 2006-2007 sok tekintetben mérföldkőnek számított a magyarországi információs társadalom történetében. Mind az infokommunikációs technológiák hozzáférési és használati mutatóiban lényeges változások következtek be, mind a policy tekintetében gyökeres átalakulást találunk. 2006-ban lezárult egy fontos korszak, amelyben az infokommunikációs fejlődés ösztönzése a legfontosabb kormányzati prioritások közé tartozott. Ennek a korszaknak ikonja az Informatikai és Hírközlési Minisztérium (IHM), amelynek négyéves útját olyan jelzők szegélyezik, mint a Magyar Információs Társadalom Stratégia, a Sulinet, a Sulinet Expressz programok, az eMagyarország pontok hálózata, a Közháló program, mégis legtöbben a kakaóbiztos számítógépeket övező botrányra emlékeznek. A 2006-os választásokat követő új kormányzati struktúrából – habár kormányoldalon ugyanaz a koalíció maradt – kimaradt az IHM, hatásköreit és feladatait felosztották a Miniszterelnöki Hivatal (MEH) és a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) között.

Jelen bejegyzésben arra vállalkozom, hogy az IHM négyéves tevékenységéről objektivitásra törekvő mérleget készítsek. Mindezt megkönnyíti, hogy mára kikerült a téma a politikai közbeszédből és egy ideje már a kakaobiztos.hu sem elérhető, ahol az IHM tevékenységével kapcsolatosan rendszeresen jelentek meg bírálatok. Az IHM működésének sikeres, avagy sikertelen voltának megítélését meg kell tisztítani a rárakodott előítéletektől és a következtetések levonásában csak az adatokra érdemes támaszkodni. Meggyőződésem, hogy amennyiben sikeres volt a minisztérium munkája, annak látszódnia kell a statisztikákban is.

 

Rózsaszín napszemüveg – csökkenő digitális megosztottság

Magyarországon az elmúlt tíz évben a számítógépek és az internet folyamatosan terjedt el az otthonokban. Nem beszélhetünk azonban kiugró évekről, nagyjából lineáris bővülés történt ebben az időszakban. A folyamat első a modemes hozzáférés uralta szakaszában (1997-2002) folyamatos gyarapodást figyelhettünk meg, az ezredfordulót követő két-három évben aztán a számítógéppel már rendelkező háztartások gyorsabb sebességre kapcsolnak és 2006-ra már a számítógéppel rendelkező háztartások több, mint felében internetkapcsolat is volt. A számítógépes háztartások meghódítása után (2002-2006) reális esély látszott arra, hogy elindul az a folyamat, amelyet a diffúziós elmélet szerint a gyors bővülés jellemez, legalábbis erre engedtek következtetni a 2007-es eredmények, amelyek az internethasználók táborának nagymértékű bővüléséről tanúskodtak.

Mindemellett az utóbbi években munkáló pozitív folyamatok következtében Magyarországon a digitális megosztottság, vagy digitális szakadék érezhetően (és számottevően) csökkent. Pusztán a hozzáférhető statisztikai adatokra támaszkodva kijelenthető, hogy életkor, településtípus és régiók szerint, a „digitális olló” záródni látszik. Az utóbbi években leginkább a származás, a szubjektív anyagi helyzet illetve a településtípus tekintetében történt jelentős előrelépés, bár a kor és az iskolai végzettség, azaz a digitális megosztottság klasszikus jellemzői továbbra is lényeges szerepet játszanak.

 

Bíztató nemzetközi összehasonlítás

A fentiekhez hasonlóan a nemzetközi adatok megtekintése után is pozitív benyomásunk lehet, a statisztikák azt mutatják, hogy Magyarország a régióbeli országokhoz képest nagyot fejlődött az utóbbi években. Az Eurostat adatai sajnos csak a 2004-es csatlakozás óta állnak rendelkezésre. Látható, hogy míg a 2004-es mérésnél – az IHM tevékenységének félidejénél – Magyarország mindössze csupán a nyolcadik helyen áll a tíz ország közül, 2006-ban már az ötödik és 2008-ban újra lépett egy helyet előre. Továbbá, ha egy másik fellelhető adatbázisra (Internet World Stats) koncentrálunk megfigyelhetjük, hogy Magyarország szintén jól szerepel, 2000 és 2008 között a vizsgált országok közül a negyedik legjelentősebb növekedést érte el az internethasználók arányának tekintetében.

1. táblázat: Fejlődés nemzetközi összehasonlításban

Forrás: Eurostat; Internet World Stats, 2009 

A probléma ezekkel az adatbázisokkal csupán az, hogy nehezen összehasonlíthatóak egymással. Míg többé-kevésbé pontosan ki tudnánk következtetni a 2000 és a 2008 internethasználói arányokat az egyes országokban, ugyanakkor az egyes adatbázisok más-más populációra vonatkoznak (míg az Internet World Stats a teljes populációt vizsgálja, addig az Eurostat csupán a 16-74 éveseket). Továbbá 2002-ről nincsenek hozzáférhető adatok, így csupán a 2004-2006-2008 relációban tudnánk vizsgálódni, ráadásul egyes országokban, mint pl. Románia, vagy Magyarország volt, míg másokban, mint pl. Észtország nem volt önálló informatikai minisztérium. Mindamellett a fejlődés látványos, az előző időpontokhoz viszonyítva Magyarország kiemelkedő teljesítményt mutat.

 

Langyos fekete leves 

Az IHM tevékenységének tesztelésére több Magyarországra vonatkozó statisztikát is érdemes megnézni, amelyek közül az egyik kétségtelenül legfontosabb a Központi Statisztikai Hivatal rendszeres mérése, amely az internetkapcsolatok számát rögzíti negyedévenként 2001 óta. Az alábbi ábra mutatja, hogy 2008-ban már 2,3 millió internetkapcsolat volt Magyarországon az alig több mint 300 ezerrel szemben, amit az első adatok tartalmaznak (a lakossági mellett beleértve az intézményi hozzáféréseket is).  

1. ábra: Internetkapcsolatok száma Magyarországon 2001-2008

Forrás: KSH, 2009

Az ábrán megjelenített trendvonal arra utal, hogy az IHM tevékenysége nem, hogy segítette volna inkább gátolta az internetkapcsolatok bővülését, legalábbis ami az első éveket jelenti, ugyanis 2005-től jelentősen megugrik a bővülés, ami a 2006-os megszűnés után tovább növekszik. Az eddig megismert tisztán pozitív mutatók mellett itt látjuk először, hogy a minisztérium létrehozása akár káros is lehetett, vagy óvatosabban fogalmazva felesleges volt, de ne ítéljünk csupán ebből.

 

Hozzáférésből egyes alá

Kevés jó statisztikával rendelkezünk az ezredforduló előtti évekből, amely lehetővé tenne egy elegánsabb elemzési módszer bevetését, azonban azt, ami van kár lenne felhasználatlanul hagyni. Foglalkozzunk egy kicsit az otthoni hozzáférés egyik elemével a számítógéppel, hiszen ez is hozzátartozik az információs társadalom alapvető indikátoraihoz. Ráadásul az IHM tevékenységét rendszeresen bírálták a Sulinet Expressz program miatt, amelynek következtében adókedvezményt lehetett igénybe venni informatikai eszközök vásárlásakor és mint a bírálók állítják ezek gyakorta nem az első számítógép beszerzését jelentették, hanem digitális fényképezőgépet, vagy a meglévő géphez egyéb perifériákat. 

Következő vizsgálandó kérdés tehát: Látszik-e az IHM tevékenységének pozitív hozadéka a számítógéppel ellátott otthonok növekedésben? A kérdés vizsgálatához a megszakított idősor-elemzést érdemes használni, a statisztikák a Tárki Háztartásvizsgálatok és a WIP felmérések adatbázisaiból származnak. Mivel maguk a penetrációs adatok egy folyamatos növekedést mutatnak ezért az IHM lehetséges hatását két képzett adatsorral mérjük:

  • egyik a két év közötti penetráció különbségeit tartalmazza, azaz hány százalékponttal növekedett a penetráció az előző évhez képest
  • másik azt vizsgálja, hogy hányszorosára növekedett a penetráció adott évben az előző évhez képest
 2. táblázat: Számítógépek az otthonokban 1992-2006 - a fejlődés üteme 
Forrás: Tárki; WIP 1992-2006
 
A megszakított idősor-elemzés a különböző (politikai) intézkedések, beavatkozások hatásának mérésére kiváló eszköz. Lényege, hogy a beavatkozás előtti és a beavatkozás utáni adatokból egy regressziós modellel következtetünk az intézkedés hatására. A modell esetünkben a beavatkozás hatását – azaz az IHM ténykedését – mind rövid távú, mind hosszú távú hatásának tekintetében vizsgálta. 
A lefuttatott regressziós elemzés modellje nem szignifikáns, amely azt jelenti, hogy nem érzékelhető semmilyen hatása a minisztérium tevékenységének. Továbbá érdekes, hogy a beavatkozás rövid távú hatása, azaz az idősor szintjére gyakorolt hatást mutató változó negatív, ami azt jelezné, hogy rövidtávon inkább negatív hatása volt az IHM-nek, mint pozitív. Ez ugyanakkor magabiztosan nem állítható, hiszen a regresszió és az egyes hatások sem szignifikánsak.
 
 
További irányok
 
A fentiekben megkíséreltem több szempontból vizsgálni az IHM szerepét a magyarországi információs társadalom fejlődésében. A különböző adatsorok, különböző vizsgálati módszerekre adnak lehetőséget, néha csak ránézésre néha komolyabb módszerek segítségével lehet következtetni az informatikai minisztérium tevékenységének hasznára. A szofisztikált módszerek alkalmazását minden esetben az adatok természete gátolja meg. Vagy csupán különböző adatbázisokból becsült adatokkal tudunk dolgozni, vagy csak egy nagyon szűk idősoron dolgozhatunk, ebből adódóan eredményeink kevésbé megbízhatóak. 
Mindazonáltal a fenti elemzések arra engednek következtetni, hogy az IHM tevékenységével kapcsolatban rendre megfogalmazódó kritikák nem minden alap nélküliek, hiszen az egyszerű penetrációs adatok folyamatos fejlődést mutatnak, de a 2002-2006 időszakában nem találunk kiugró adatokat, vagy pozitív léptékváltozást a növekedésben. Habár tudjuk azt, hogy a magyar információs társadalom fejlődésében számos olyan aspektus van, amely kevésbé függhet a kormányzati intézkedésektől például felhasználói kultúra, nemzetközi trendek, piac működése, stb., mégis azt kell mondani, hogy az információs társadalom fejlődését önálló minisztériumi felvállalásnak látható hatása kell legyen az egyszerű penetrációs adatokban is. Mindebből és a különböző elemzésekből azt a következtetés vonhatjuk le, hogy ha az IHM tevékenysége nem is gátolta az információs társadalom fejlődését, létezésének és tevékenységének a számokban érzékelhető hatása nem volt. 
A fenti elemzési módszereket többféleképpen is ki lehetne egészíteni, tovább lehetne fejleszteni. Mivel a korábbi évekről nincsenek összehasonlítható adataink, ezért az IHM tevékenységet csak az információs társadalmi fejlődés jövőbeni adatsorai segítségével modellezhetjük majd. Továbbá az elemzések során új irányt jelenthet a Rogers féle innovációk diffúziójáról szóló elmélet alkalmazása, amely az innovációk terjedésének sajátos modelljét dolgozta ki, ahol a diffúzió különböző szakaszokból áll, és a szakaszokban eltérő fejlődési ütemről szól. De erről majd legközelebb…
 

Zenehallgatás az információs társadalomban

2009.05.30. 10:18 | lighthousekeeper | Szólj hozzá!

Címkék: zene kutatás online média nrc információs társadalom zenehallgatás ittk world internet project wip multitasking

Még tavaly volt egy jó kis konferencia a Közgázon, aminek lassan talán elkészül a konferenciakötete is, főleg, hogy utolsóként én is megírtam a magam irományát, amelyből itt most csak egy, ám annál izgalmasabb részt osztanék meg, ami a zenéről, információs társadalomról és multitaskingról szól.

Mint tudjuk, az internet megjelenése gyökeresen átalakította a médiafogyasztást, megtörve a televízió hegemóniáját. Több hazai kutatás is foglalkozott vele, hogy a fontossági rangsorban egyes fogyasztási szegmensekben az internet már megelőzte a televíziót. A zenehallgatás tekintetében is kiemelt szerepe van az internetnek, amely olyan páratlan megoldásoknak nyújt terepet mint a zenei alapokon nyugvó szubkultúrák online közösségszervezése, a fájlcserélő hálózatok, vagy az online zeneértékesítés.

Médiafogyasztás tekintetében tehát napjainkban az egyik legfontosabb megosztó tényező az internethasználat. Habár az internetezők és a nem internetezők alig különböznek egymástól aszerint, hogy összesen mennyi időt töltenek hagyományos médiafogyasztással (kb. 40 órát hetente), ugyanakkor az internetezők a hagyományos megoldások mellett hetente átlagosan 11 órát interneteznek is, ebből adódóan a két csoport médiafogyasztási struktúrája eléggé különbözik egymástól. Az internet és a hagyományos médiumok használatát vizsgálva évek óta érvényesnek látszik az a megállapítás, hogy az internethasználók médiafogyasztása leglátványosabban a televízió és a rádió előtt-mellett töltött idő tekintetében különbözik az internetet nem használókétól. A World Internet Project eredményei szerint az internetet nem használók heti öt órával többet néznek televíziót, két órával hallgatnak több rádiót és mintegy fél órával olvasnak több újságot, mint az internezők. Az internethasználók ezzel szemben több időt szánnak zenehallgatásra, illetve a telefonálásra.

Az internethasználat ténye tehát a zenei tartalmak fogyasztásának gyakoriságát és mennyiségét is jól magyarázza. Megfigyelhető, hogy az internethasználók átlagosan két órával több, azaz közel 10 óra zenét hallgatnak hetente, szemben a nem használókkal, akik csupán hét-nyolcórányi zenét hallgatnak. Az is megfigyelhető, hogy csak minden tízedik (11%) internetező marad teljesen távol a zenétől, szemben az internetet nem használók közel hattizedével (58%).

1. ábra: Zenehallgatás internethasználat szerint (N = 3042)

Forrás: WIP, 2007

Az internethasználók és nem használók csoportja szociodemográfiai jellemzők szerint könnyedén behatárolható így elképzelhető, hogy azok a csoportok, amelyeket az internethasználat jellemez, egyben több zenével is élnek. Az adatok alapján mindez igazoltnak tekinthető, azonban úgy tűnik, hogy az internet azonos szociodemográfiai jellemzők mellett is magyarázza a zenehallgatás mennyiségét, azaz az internethasználatnak önálló hatása is van. Megfigyelhető, hogy azonos korcsoportokban és azonos iskolai végzettséggel rendelkezők között az internetezők rendre 1-3 órával több zenét hallgatnak hetente, mint az internettől távolmaradók.

Nyilvánvaló, hogy átlagosan heti 11 óra internetezés jó lehetőséget teremt a zenehallgatásra, amelyet az internetezők jó része ki is használ, amit igazolnak az online rádió- és zenehallgatásra és letöltésre vonatkozó adatok is. A World Internet Project 2007-es adatai szerint a világhálót használók hattizede (62%) szokott zenét letölteni és/vagy hallgatni az internet segítségével, további negyedük (27%) az online rádiózásnak is hódol. Az alábbi ábra tanúsága szerint egyik tevékenységet sem végzik túl gyakran a kérdezettek. A masszív online rádiózó népesség – azaz azok, akik legalább naponta hallgatnak online rádiót – mindössze a világhálót használók hat százalékát teszik ki, valamivel többen vannak (13%) azok, akik letöltenek és/vagy hallgatnak online forrásból származó zenét.

2. ábra: Online rádiózás, zeneletöltés és hallgatás (N = 1330)

Forrás: WIP, 2007

 

Multitasking és a zene

A gazdasági és társadalmi fejlődésnek köszönhetően a fejlett országokban növekszik a szabadidő, amit leginkább a média tölt ki, újabb és újabb eszközökkel és tartalmakkal láncolva magához a figyelmünket. Szabadidőnk mind nagyobb részét töltjük mediatizált környezetben és a médiatartalmak növekedésével együtt változik a fogyasztás intenzitása is, ami könnyedén vezethet a párhuzamosság kialakulásához.

A multitasking – azaz az adott idő alatt több párhuzamos tevékenység folytatásának – jelenségével az utóbbi években kezdtek foglalkozni intenzívebben a kutatók. A korábbi lineáris tér-, idő-, és az ehhez kapcsolódó tevékenységstruktúra a gyakorlatban megkérdőjeleződni látszódik, aminek hajtóerejét kétségtelenül elsősorban a számítógép és az internet jelentik. Az időmérleg-vizsgálatok szerint a multitaskingnak köszönhetően mintegy hét (aktív) órát adunk hozzá minden napunkhoz.

Habár a pszichológusok már régóta foglalkoznak a multitasking kognitív rendszerre tett hatásaival, a párhuzamos, többcsatornás médiafogyasztás és az infokommunikációs eszközökhöz kötődő digitális kommunikáció „tevékenységeinek összecsúszása” csak az utóbbi néhány évben kezdte el érdekelni a kutatókat. A World Internet Project empirikus adatai azt mutatják, hogy az internetezők többségét intenzívebb hatások érik, annak köszönhetően, hogy közel kétharmaduk (64%) több-kevesebb gyakorisággal az internetezés mellett mással is foglalatoskodik, például zenét is hallgat, vagy televíziót is néz. (Ne felejtsük el, hogy internetezők és távolmaradók összességében hasonló mennyiségű hagyományos médiát fogyasztanak.)

3. ábra: Internethasználat közben szokott-e más tevékenységet is folytatni (N = 1338)

Forrás: WIP, 2007

Ennél részletesebb hazai empirikus eredményekért az NRC Piackutató valamint az Információs Társadalom- és Trendkutató Központ (ITTK) közös kutatásához kell fordulnunk, amely a multitasking szerepét kísérelte meg körüljárni az internetezők körében. A kutatás módszere online kérdőíves adatfelvétel volt, amelynek során 1000 15 évesnél idősebb internetezőt kérdeztek meg, akik főbb szociodemográfiai jellemzőik alapján jól reprezentálják a 15 évesnél idősebb magyarországi internetezők csoportját.

A kutatás a többcsatornás, párhuzamos médiafogyasztással és az infokommunikációs eszközökhöz kötődő parallel digitális kommunikációval foglalkozik. A kutatás végső soron a multitasking tevékenység jellemzőit kívánta feltárni, megkeresve azokat a tevékenységeket, amelyek a lehető legkönnyebben végezhetők egymással párhuzamosan és azokat, amelyek nem alkalmasak a párhuzamos befogadásra.

Nem meglepően a zenehallgatás az egyik olyan tevékenység, amelyet leginkább lehet háttérben végezni. Az említett 2008-as online kutatás eredményei szerint a magyar internetezők közel fele (45%) szinte minden esetben végez valamilyen más tevékenységet is, amikor zenét hallgat és mindössze nyolc százalék állítja, hogy amikor zenét hallgat kizárólag a zenére koncentrál. Az ötfokú skála középső értékeire adott válaszokat is figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy a világhálót használók – akiknek többsége (80%) szokott zenét hallgatni – leginkább valamilyen más tevékenységgel megosztva teszi ezt. Mivel a zenehallgatás inkább passzív tevékenység, ezért nem a valóságtól elrugaszkodott gondolat azt állítani, hogy az internetezők zenehallgatása gyakran kapcsolódik össze valamilyen aktív tevékenységgel.

4. ábra: Zenehallgatás közben szokott-e más tevékenységeket is végezni? (N = 973)

Forrás: NRC-ITTK, 2008

Aktív tevékenység lehet például egy online kérdőív kitöltése is, amelynek során gondolkozni kell a válaszokon netán meg is fogalmazni azokat (nyílt kérdések esetén), olvasni a kérdéseket és kattintani a kívánt válaszokra. Az NRC Piackutató és az ITTK közös kutatásában a kérdőív lezárásaként, kvázi objektív adatok igényével megkérdeztük a kérdőívet kitöltőket, hogy milyen más tevékenységeket végeztek a kérdőív kitöltése közben. Most csupán a zenéhez kapcsolódó tevékenységekre koncentrálva az alábbi ábrán jól látható, hogy majd minden harmadik internetező hallgatott zenét miközben a kérdőívet töltögette. Alaposabban megvizsgálva a kérdést azt tapasztaltuk, hogy az internetezők ötöde (21%) kizárólag a számítógépe segítségével hallgatott zenét, a maradék hét-nyolc százalék megosztva valamilyen másik eszköz segítségével és hat százalék nem a számítógépét, hanem egy másik zeneforrást választott.

A zene forrása ugyanakkor a legtöbb esetben nagy valószínűséggel a számítógépen tárolt gyűjteményekből származik, ugyanis alig minden tízedik (9%) internetező állította, hogy a kérdőív kitöltése közben online rádiót hallgatott, ennél valamivel többen (13%) hivatkoztak valamilyen más eszközhöz köthető rádióhallgatásra.

5. ábra: Miközben a kérdőívet töltötte ki milyen egyéb tevékenységeket végzett? (N = 973)

Forrás: NRC-ITTK, 2008

Azon túl, hogy a multitaskingnak akár koncentrációcsökkentő hatására is lehet és komoly kérdéseket vet fel a kutatók számára az online kérdőíves módszerekkel kapcsolatban jelzi azt is, hogy az új technológiák használatának köszönhetően nagymértékben átalakulnak a fogyasztói szokások. Korábbi kutatások alapján megállapítható, hogy leginkább az internetezők és a fiatalok oldaláról érkeznek ezek az újdonságok. Nem véletlen, hogy a kutatók napjainkban elsősorban a gyermekek és fiatalok felhasználói szokását vizsgálják, hiszen ez mutatja leginkább a fogyasztói szokások változásának valószínűsíthető irányát. Ráadásul a fogyasztás mennyiségi adatai kevéssé képesek kimutatni az e mögött rejtőző zenehallgatási és megosztási kultúrát, amelynek köszönhetően a zene szerepe is megváltozik, hiszen ma már a jó zene könnyen, gyorsan, ingyen is beszerezhető. És habár mennyiségében manapság nem hallgatunk több zenét mint akár hét évvel korábban, de az kétségtelen tény, hogy a választék lényegesen nagyobb, ami talán azt is jelentheti, hogy kevésbé figyelünk a zenére mint annak idején, amikor az otthonokban a néhány bakelit lemezből álló gyűjtemény volt az általános.

És Ön kedves olvasó, hogyan kezdte?

2009.03.02. 01:11 | lighthousekeeper | 2 komment

Címkék: hogyan kezdtem internetezni

Épp egy tanulmányon dolgozom, amely azzal foglalkozik, hogy mi minden vezeti rá az embereket az internetezésre. És egy olyan tanulmány, amelynek az alcíme „Hogyan kezdtem internetezni?” nem kezdődhet másképpen, mint önvallomással…

Szerencsésnek mondhatom magam, mert abba a generációba születtem, amelyik már a középiskolában találkozott az internettel, ráadásul iskolatársaimmal valamivel hamarabb nézhettünk körül a világhálón, mivel nálunk műszaki irányultságú oktatási intézmény lévén az elsők között lehetett internetezni.
Bevallom eleinte nem kötötte le túlzottan az érdeklődésemet, sokkal jobban élveztem azt, hogy osztálytársaimmal a hálózatba kötött három- és négynyolcvanhatos számítógépeken lövöldözhettünk egymásra egy űrhajós játékban. Az egyetemi évek alatt természetesen minden megváltozott, a kapcsolattartás, a jegyzetek, stb. egyszerű megosztásának eszköze, a gyors információ legkézenfekvőbb forrásává vált és már itthon is volt számítógép, amely sokáig betárcsázós rendszerben kapcsolódott az internethez, mindez akkor, amikor a környezetemben igencsak elkezdtek megszaporodni az ADSL és Kábel TV-s előfizetések.
A diplomaszerzéshez közeledve egyre jobban kezdtek érdekelni az elméleti aspektusok, így megfordultam az első információs társadalommal foglalkozó kurzusok egyikén is. Emlékszem, hogy az előadó lelkesen beszélt arról, hogy néhány éven belül a hallgatók laptopjaikkal az egyetem teraszáról fognak internetezni vezeték nélküli hálózatokon. Szavainak hatására a hallgatóság körében általános derültség lett úrrá, amely abban a helyzetben érthető is volt, hiszen nemhogy nekünk, de egyik ismerősünknek sem volt még laptopja. Aztán eltelt egy-két év és már kevésnek bizonyult a betárcsázós kapcsolat, váltottunk ADSL-re és ez a váltás tett igazi internetezővé. Azóta már van laptopom és van WiFi is itthon, tehát az udvaron is lehet internetezni és valahányszor az egyetem kampuszán bekapcsolom a gépet mindig eszembe jut milyen jót nevettünk néhány évvel ezelőtt és lám mégis úgy lett.

Ha ellopják a Zeneakadémiáról a zongorát…

2009.02.15. 22:02 | lighthousekeeper | Szólj hozzá!

Címkék: videojáték erőszak téves logikai következtetés

A téves logikai következtetésekről beszélgettünk, amikor egy barátom azzal a példával állt elő, hogy ha ellopják a Zeneakadémiáról a zongorát az nem zeneművészeti probléma, hanem egyszerű lopás. Természetesen igaza van, ahogyan Z. Karvalicsnak is, aki szerint, ha valaki erőszakos videojátékkal játszik nem feltétlenül válik maga is azzá, illetve az erőszakosság nem vezethető vissza a videojátékokra, vagy azok erőszakos voltára.

Hatalmas tévedésben vannak azok, akik azt hiszik, hogy létezik ilyen egyszerű ok-okozati kapcsolat a két dolog között. A Blaha Lujza tér kiskorú réme egy mp3-lejátszóért szúrt, Daniel Petric a Halo3 miatt lőtte agyon szüleit és nyilván folytathatnánk még a példákat. Érdekes, hogy utóbbi esetben a bíró nem fogadta el a védő azon indítványát, hogy kenjék szépen – az egyébként előre kitervelt gyilkosságot – a videojátékra. Habár a hülyeség – mint tudjuk – ragadós mégis, ahogy az információs társadalomba egyre jobban belenövünk, csökken azoknak a száma, akik csak egydimenziós gondolatokra képesek.

Lazarsfeld és az internetező nagymamák

2009.01.05. 11:54 | lighthousekeeper | Szólj hozzá!

Címkék: statisztika elemzés digitális szakadék információs társadalom internethasználat digitális megosztottság lazarsfeld paradigma world internet project internetező nagymamák

Egy ideje már meg akartam írni azt valahol – és erre lehet jó felület ez a blog – hogy (már rég) nem igaz az az alapvetés, hogy a férfiak inkább használnak internetet, mint a nők, habár az eddigi elemzések ezt a nézetet erősítették. No de, ne lőjem le csak úgy azonnal a poént – illetve kiélvezhessem a felfedezésem örömét – kezdjük az elején:

Az információs társadalom fejlődésével megjelent a társadalom szétszakadására utaló digitális szakadék, vagy digitális megosztottság (digital divide) kifejezés. Számos kutatás megerősítette azt a felismerést, hogy a digitális egyenlőtlenség a hagyományos egyenlőtlenségek mentén szerveződik, és tovább növeli ezeket, ebből adódik, hogy a digitális és a hagyományos egyenlőtlenség dimenziói kölcsönösen hatnak egymásra és magyarázzák egymást. Ez kicsit sarkosítva nem jelent mást, mint azt, hogy aki nem ért a számítógépekhez, nem tudja használni az internetet, az jó eséllyel idős, alulképzett, szegény, stb.
 
Az adatok szerint egyre jobb nekünk
 
Az utóbbi két-három évben munkáló pozitív folyamatok következtében Magyarországon a digitális megosztottság, vagy digitális szakadék érezhetően (és számottevően) csökkent. A Magyar Infokommunikációs Jelentés legutóbbi lakossági felmérésének adatai szerint életkor, településtípus és régiók szerint, a „digitális olló” záródni látszik. Az Információs Társadalom- és Trendkutató Központ által készített Magyar Információs Társadalom Éves Jelentésben összegző megállapításként szerepel, hogy az információs társadalmi fejlettség szempontjából (is) hátrányos helyzetű csoportok az elmúlt tíz évben lassan, de kitartóan dolgozták le hátrányukat az átlaghoz képest.
Az ábrán a DIDIX (Digital Divide Index) látható 2001-2007 között, amely tartalmazza a számítógép és az internet hozzáférésére és használatára vonatkozó indikátorokat egyaránt. Az index értelmezése a következő: minél nagyobb az érték, annál kisebb az adott dimenzió szerinti megosztottság.
 
 Az utóbbi években leginkább a származás, a szubjektív anyagi helyzet illetve a településtípus tekintetében történt jelentős előrelépés, utóbbi tekintetében a kutatóműhelyek tökéletesen egyetértenek. A kor és az iskolai végzettség, azaz a digitális megosztottság klasszikus jellemzői továbbra is lényeges szerepet játszanak, míg a nem egyre kevésbé számít. Pontosabban egyáltalán nem számít, de a hagyományos kétdimenziós elemzések eddig nem jutnak el.
 
Nők, férfiak, gólyák
 
Ha a magyar lakosságra reprezentatív mintát használunk (ezt teszi a World Internet Project is) könnyedén megállapíthatjuk, a statisztikailag szignifikáns kapcsolatot az internethasználat és a nem között. A kétdimenziós vizsgálat eredménye szerint 2007-ben a férfiak 48%-a a nők 42%-a volt internethasználó. A legtöbb esetben ilyenkor a kutató megnyugszik és gyorsan keres egy másik elemeznivaló összefüggést. A gólyák és a születések számának látszólagos összefüggése csak ritkán jut eszébe, amikor egyszerű és logikus összefüggéseket talál. Mint az köztudott a gólyák száma és születések száma összefügg egymással (tényleg így van) és csak a magyarázat túlzott blődségének eredményeképpen – azaz, hogy a gólya hozza a gyereket – gondolkodik el az ember, hogy valami más állhat a háttérben. Ezzel szemben a nem és az internethasználat kapcsolatában ilyen fel sem merülhet, gond nélkül elfogadható, hogy a férfiakat inkább érdeklik a technológiai újdonságok, ezért inkább fognak internetezni.
Lazarsfeld munkásságának eredményeképpen tudjuk, hogy hacsak minden lehetséges magyarázatot ki nem zártunk nem mondhatjuk azt egy összefüggésről, hogy helytálló. Ebből a megfontolásból az internethasználat és a nem kapcsolatának értelmezésébe bevonunk még egy fontos tényezőt, az életkort, ennek következtében látható, hogy csupán a hatvan éven felüliek korcsoportjára igaz az feltétel nélkül, hogy a férfiak inkább használnak internetet, mint a nők, a fiatalabb korcsoportokban ugyanis nincs szignifikáns eltérés. A 18-29 évesek körében tapasztalható jelentős arányú különbség (77% vs. 67%) a korábbi évek (2004; 2006) adatbázisban nem jelenik meg. (Azt persze érdemes volna megnézni az összes WIP adatbázisban, hogy ez így van-e mindig, vagy azért van valamilyen specifikum, esetleg mióta mondhatjuk azt, hogy a nemnek nincs olyan erős hatása, mint ahogy azt korábban gondoltuk.)
 
Mindez azt jelenti, hogy a nem az internethasználat szempontjából csak a hatvan éven felülieknél érdekes, amúgy elhanyagolható tényező. Jó kérdés, hogy akkor miért kapunk a kétdimenziós elemzésnél szignifikáns eredményt? A válasz a magyar társadalom korfájában található, hatvan fölött ugyanis erős női többlettel számolhatunk és mint tudjuk az internetező nagymamák nem olyan gyakoriak.
 
Hivatkozások
 
World Internet Project: www.wiphungary.hu; www.worldinternetproject.net
A legfrissebb WIP kutatás eredményei letölthetők az ITHAKA oldaláról: www.ithaka.hu/kutatas/wip
Magyar Információs Társadalom Éves Jelentés: http://www.ittk.hu/web/docs/ITTK_MITJ_1998-2008.pdf
Magyar Infokommunikációs Jelentés: http://www.ictreport.hu/
Információs Társadalom- és Trendkutató Központ: http://www.ittk.hu/

Preambulum

2009.01.05. 09:05 | lighthousekeeper | Szólj hozzá!

Már régóta tervezgetjük egymástól függetlenül és az utóbbi időben közösen is, hogy belekezdünk egy információs társdalommal, infokommunikációs technológiákkal, kutatással és még sok mással is foglalkozó valamibe, ahol az ad-hoc felmerülő gondolatainkat fejtjük ki kötetlenebb formában. Ennek eredményeképpen indítottuk útjára az Infocore blogot, amely reményeink szerint azon túl, hogy mindkettőnk grafomán énje számára lételem, az idetévedő olvasónak is kellemes-izgalmas-hasznos perceket jelent majd.

süti beállítások módosítása