Még tavaly volt egy jó kis konferencia a Közgázon, aminek lassan talán elkészül a konferenciakötete is, főleg, hogy utolsóként én is megírtam a magam irományát, amelyből itt most csak egy, ám annál izgalmasabb részt osztanék meg, ami a zenéről, információs társadalomról és multitaskingról szól.
Mint tudjuk, az internet megjelenése gyökeresen átalakította a médiafogyasztást, megtörve a televízió hegemóniáját. Több hazai kutatás is foglalkozott vele, hogy a fontossági rangsorban egyes fogyasztási szegmensekben az internet már megelőzte a televíziót. A zenehallgatás tekintetében is kiemelt szerepe van az internetnek, amely olyan páratlan megoldásoknak nyújt terepet mint a zenei alapokon nyugvó szubkultúrák online közösségszervezése, a fájlcserélő hálózatok, vagy az online zeneértékesítés.
Médiafogyasztás tekintetében tehát napjainkban az egyik legfontosabb megosztó tényező az internethasználat. Habár az internetezők és a nem internetezők alig különböznek egymástól aszerint, hogy összesen mennyi időt töltenek hagyományos médiafogyasztással (kb. 40 órát hetente), ugyanakkor az internetezők a hagyományos megoldások mellett hetente átlagosan 11 órát interneteznek is, ebből adódóan a két csoport médiafogyasztási struktúrája eléggé különbözik egymástól. Az internet és a hagyományos médiumok használatát vizsgálva évek óta érvényesnek látszik az a megállapítás, hogy az internethasználók médiafogyasztása leglátványosabban a televízió és a rádió előtt-mellett töltött idő tekintetében különbözik az internetet nem használókétól. A World Internet Project eredményei szerint az internetet nem használók heti öt órával többet néznek televíziót, két órával hallgatnak több rádiót és mintegy fél órával olvasnak több újságot, mint az internezők. Az internethasználók ezzel szemben több időt szánnak zenehallgatásra, illetve a telefonálásra.
Az internethasználat ténye tehát a zenei tartalmak fogyasztásának gyakoriságát és mennyiségét is jól magyarázza. Megfigyelhető, hogy az internethasználók átlagosan két órával több, azaz közel 10 óra zenét hallgatnak hetente, szemben a nem használókkal, akik csupán hét-nyolcórányi zenét hallgatnak. Az is megfigyelhető, hogy csak minden tízedik (11%) internetező marad teljesen távol a zenétől, szemben az internetet nem használók közel hattizedével (58%).
1. ábra: Zenehallgatás internethasználat szerint (N = 3042)
Forrás: WIP, 2007
Az internethasználók és nem használók csoportja szociodemográfiai jellemzők szerint könnyedén behatárolható így elképzelhető, hogy azok a csoportok, amelyeket az internethasználat jellemez, egyben több zenével is élnek. Az adatok alapján mindez igazoltnak tekinthető, azonban úgy tűnik, hogy az internet azonos szociodemográfiai jellemzők mellett is magyarázza a zenehallgatás mennyiségét, azaz az internethasználatnak önálló hatása is van. Megfigyelhető, hogy azonos korcsoportokban és azonos iskolai végzettséggel rendelkezők között az internetezők rendre 1-3 órával több zenét hallgatnak hetente, mint az internettől távolmaradók.
Nyilvánvaló, hogy átlagosan heti 11 óra internetezés jó lehetőséget teremt a zenehallgatásra, amelyet az internetezők jó része ki is használ, amit igazolnak az online rádió- és zenehallgatásra és letöltésre vonatkozó adatok is. A World Internet Project 2007-es adatai szerint a világhálót használók hattizede (62%) szokott zenét letölteni és/vagy hallgatni az internet segítségével, további negyedük (27%) az online rádiózásnak is hódol. Az alábbi ábra tanúsága szerint egyik tevékenységet sem végzik túl gyakran a kérdezettek. A masszív online rádiózó népesség – azaz azok, akik legalább naponta hallgatnak online rádiót – mindössze a világhálót használók hat százalékát teszik ki, valamivel többen vannak (13%) azok, akik letöltenek és/vagy hallgatnak online forrásból származó zenét.
2. ábra: Online rádiózás, zeneletöltés és hallgatás (N = 1330)
Forrás: WIP, 2007
Multitasking és a zene
A gazdasági és társadalmi fejlődésnek köszönhetően a fejlett országokban növekszik a szabadidő, amit leginkább a média tölt ki, újabb és újabb eszközökkel és tartalmakkal láncolva magához a figyelmünket. Szabadidőnk mind nagyobb részét töltjük mediatizált környezetben és a médiatartalmak növekedésével együtt változik a fogyasztás intenzitása is, ami könnyedén vezethet a párhuzamosság kialakulásához.
A multitasking – azaz az adott idő alatt több párhuzamos tevékenység folytatásának – jelenségével az utóbbi években kezdtek foglalkozni intenzívebben a kutatók. A korábbi lineáris tér-, idő-, és az ehhez kapcsolódó tevékenységstruktúra a gyakorlatban megkérdőjeleződni látszódik, aminek hajtóerejét kétségtelenül elsősorban a számítógép és az internet jelentik. Az időmérleg-vizsgálatok szerint a multitaskingnak köszönhetően mintegy hét (aktív) órát adunk hozzá minden napunkhoz.
Habár a pszichológusok már régóta foglalkoznak a multitasking kognitív rendszerre tett hatásaival, a párhuzamos, többcsatornás médiafogyasztás és az infokommunikációs eszközökhöz kötődő digitális kommunikáció „tevékenységeinek összecsúszása” csak az utóbbi néhány évben kezdte el érdekelni a kutatókat. A World Internet Project empirikus adatai azt mutatják, hogy az internetezők többségét intenzívebb hatások érik, annak köszönhetően, hogy közel kétharmaduk (64%) több-kevesebb gyakorisággal az internetezés mellett mással is foglalatoskodik, például zenét is hallgat, vagy televíziót is néz. (Ne felejtsük el, hogy internetezők és távolmaradók összességében hasonló mennyiségű hagyományos médiát fogyasztanak.)
3. ábra: Internethasználat közben szokott-e más tevékenységet is folytatni (N = 1338)
Forrás: WIP, 2007
Ennél részletesebb hazai empirikus eredményekért az NRC Piackutató valamint az Információs Társadalom- és Trendkutató Központ (ITTK) közös kutatásához kell fordulnunk, amely a multitasking szerepét kísérelte meg körüljárni az internetezők körében. A kutatás módszere online kérdőíves adatfelvétel volt, amelynek során 1000 15 évesnél idősebb internetezőt kérdeztek meg, akik főbb szociodemográfiai jellemzőik alapján jól reprezentálják a 15 évesnél idősebb magyarországi internetezők csoportját.
A kutatás a többcsatornás, párhuzamos médiafogyasztással és az infokommunikációs eszközökhöz kötődő parallel digitális kommunikációval foglalkozik. A kutatás végső soron a multitasking tevékenység jellemzőit kívánta feltárni, megkeresve azokat a tevékenységeket, amelyek a lehető legkönnyebben végezhetők egymással párhuzamosan és azokat, amelyek nem alkalmasak a párhuzamos befogadásra.
Nem meglepően a zenehallgatás az egyik olyan tevékenység, amelyet leginkább lehet háttérben végezni. Az említett 2008-as online kutatás eredményei szerint a magyar internetezők közel fele (45%) szinte minden esetben végez valamilyen más tevékenységet is, amikor zenét hallgat és mindössze nyolc százalék állítja, hogy amikor zenét hallgat kizárólag a zenére koncentrál. Az ötfokú skála középső értékeire adott válaszokat is figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy a világhálót használók – akiknek többsége (80%) szokott zenét hallgatni – leginkább valamilyen más tevékenységgel megosztva teszi ezt. Mivel a zenehallgatás inkább passzív tevékenység, ezért nem a valóságtól elrugaszkodott gondolat azt állítani, hogy az internetezők zenehallgatása gyakran kapcsolódik össze valamilyen aktív tevékenységgel.
4. ábra: Zenehallgatás közben szokott-e más tevékenységeket is végezni? (N = 973)
Forrás: NRC-ITTK, 2008
Aktív tevékenység lehet például egy online kérdőív kitöltése is, amelynek során gondolkozni kell a válaszokon netán meg is fogalmazni azokat (nyílt kérdések esetén), olvasni a kérdéseket és kattintani a kívánt válaszokra. Az NRC Piackutató és az ITTK közös kutatásában a kérdőív lezárásaként, kvázi objektív adatok igényével megkérdeztük a kérdőívet kitöltőket, hogy milyen más tevékenységeket végeztek a kérdőív kitöltése közben. Most csupán a zenéhez kapcsolódó tevékenységekre koncentrálva az alábbi ábrán jól látható, hogy majd minden harmadik internetező hallgatott zenét miközben a kérdőívet töltögette. Alaposabban megvizsgálva a kérdést azt tapasztaltuk, hogy az internetezők ötöde (21%) kizárólag a számítógépe segítségével hallgatott zenét, a maradék hét-nyolc százalék megosztva valamilyen másik eszköz segítségével és hat százalék nem a számítógépét, hanem egy másik zeneforrást választott.
A zene forrása ugyanakkor a legtöbb esetben nagy valószínűséggel a számítógépen tárolt gyűjteményekből származik, ugyanis alig minden tízedik (9%) internetező állította, hogy a kérdőív kitöltése közben online rádiót hallgatott, ennél valamivel többen (13%) hivatkoztak valamilyen más eszközhöz köthető rádióhallgatásra.
5. ábra: Miközben a kérdőívet töltötte ki milyen egyéb tevékenységeket végzett? (N = 973)
Forrás: NRC-ITTK, 2008
Azon túl, hogy a multitaskingnak akár koncentrációcsökkentő hatására is lehet és komoly kérdéseket vet fel a kutatók számára az online kérdőíves módszerekkel kapcsolatban jelzi azt is, hogy az új technológiák használatának köszönhetően nagymértékben átalakulnak a fogyasztói szokások. Korábbi kutatások alapján megállapítható, hogy leginkább az internetezők és a fiatalok oldaláról érkeznek ezek az újdonságok. Nem véletlen, hogy a kutatók napjainkban elsősorban a gyermekek és fiatalok felhasználói szokását vizsgálják, hiszen ez mutatja leginkább a fogyasztói szokások változásának valószínűsíthető irányát. Ráadásul a fogyasztás mennyiségi adatai kevéssé képesek kimutatni az e mögött rejtőző zenehallgatási és megosztási kultúrát, amelynek köszönhetően a zene szerepe is megváltozik, hiszen ma már a jó zene könnyen, gyorsan, ingyen is beszerezhető. És habár mennyiségében manapság nem hallgatunk több zenét mint akár hét évvel korábban, de az kétségtelen tény, hogy a választék lényegesen nagyobb, ami talán azt is jelentheti, hogy kevésbé figyelünk a zenére mint annak idején, amikor az otthonokban a néhány bakelit lemezből álló gyűjtemény volt az általános.
